Egyetlen útlevelünk van, ami az univerzum bármely szegletébe beenged: a fantázia. Most, kedves barátaim, arra kérlek titeket, hogy engedjétek szabadjára saját fantáziátokat. Írjatok nekünk varázslatos történeteket, hiszen mindenetek megvan hozzá, ami szükséges. Minél több kreativitást és élményt tesztek bele, annál jobban tetszik majd mindenkinek. Repüljenek a gondolatok egész a csillagos égig! Vágjatok bele bátran, írjatok izgalmas történeteket, küldjétek el nekünk e-mailben és mi – akár anonim módon is – publikáljuk azokat!
Megosztom
A poszt más nyelven: angol
A 3 muskétás
Nyár volt. A legidősebb muskétás sétált a strand büféjéből 2 kis üveges őszibarackkal és egy kis üveges gyömbérrel a kezében a nagy medence melletti második napozóágy mellé, és betette a törölköző alá a papucsát. Szerette ezt a papucsot, mert a szerelmétől kapta még a múlt nyáron, és sajnálta volna ha véletlenül valahogy lába kél. Lábujjközi vászon része hosszanti csíkos volt, barna és citromsárga sávok váltották egymást, a tapla pedig fekete szivacs; de olyan aminek csíkok díszitik a sarkát, pont olyan barna és citromsárga mint amilyen a vászon is. Ezek a színek közel álltak a szívéhez, ilyen nadrágot keresett, és szererelme szerint is jól álltak neki ezek a színek:
– Kiemeli s bőröd színét. – hangzott el olyan sokszor az elmúlt évek alatt.
Még pár méter, és ő is a hűs medencében ült a 2 társa mellett.
– Tessék az üdítők.
– Köszönöm Édes, biztos nagyon jól fog esni.
– Azt meghiszem, jó hideg- mondta a legkisebb – odafagyott a nyelvem az üveg szájához!
Apró nevetés, és némi hűs érzés fogta el mindhármójukat. Nem is csoda, lévén hogy 2 napja 35 fok fölött volt a higany teteje, még jó hogy nyaralni vannak ebben a kis vidéki városban és csend van.
– Apa, megyünk csúszdázni?
– Csak ha Anyus is jön velünk. Jössz, vagy maradsz és csak áztatod magad? Figyelmeztetlek, ha nem jössz, akkor utána vízí csatázunk és neked is be kell szállnod!
– Jól van Papus, meggyőztél. De csúszni azt nem fogok! Majd fogom az üvegeket és csinálok pár fényképet.
– Hát, én már megittam, úgyhogy most jöhet egy kis főtt kukorica! – hangzott a kisfiú szájából.
– Na persze, előbb a csúszda, aztán pihenünk egy kicsit és ebédelünk is. És ha a végén még van hely a pocakodban akkor eszünk mindannyian egy kukoricát.
– Nekem így is jó, majd eszünk Manó ketten egy adagot, jó? Tudod mint a múltkor. Ugye milyen finom volt a milánói rántott szelet?
– Igen, de azért a Marlenka-val nem ér fel. Ugye, apa?
– Pont ezt akartam mondani! Mikor is lesz legközelebb ilyen alkalom amikor fogsz csinálni?
– Ha a Hercegnőnk is kint lesz, majd a névnapján! Addig nem, mert tudod hogy mennyire macerás.
– Tudom, persze.
Ekkor lágyan odahajolt a dagadó pocakhoz és lágyan megsimogatta, megpuszilta és a végén a szerelme száját is megtisztelte egy lágy szerelmes csókkal!
– Annyira szeretlek titeket! De Manó tudod hogy később anyát is fel kell hívni hogy ne aggódjon, ugye?
– Persze tudom, új anyus mondta hogy szól, ne felejtsem el.
– Igen, mondtam neki hogy az enyémről felhívhatja, ha szeretné.
– De Kicsim, ott van Manó saját telefonja, meg ott van a tablet is, azon meg tudnak beszélni messengeren vagy viberen keresztül is. Ja meg anyudékat is fel kell hívni hogy nincs semmi baj, minden rendben van, ti is rendben vagytok, meg minden.
– Tudom, persze. Csak szeretném ha jó viszonyban lennénk. Remélem egyszer el fogja fogadni hogy mi így együtt…
Ekkor a férfi az ujjával finoman befogta szerelme száját, ezzel jelezve hogy eleget beszélt, és a szemébe nézett:
– Tudod hogy ez soha nem fog eljönni, de szeretlek a kitartásodért. Ezért lehetünk mi így együtt most itt. És hamarosan már 4 muskétás leszünk, aztán remélem gyarapodunk ötre is!
– Annyira szeretlek!
– Na ne már, apa, legalább ne előttem! Tudod én még kicsi vagyok!
– Tudom hát, mindjárt jól be is doblak a vízbe, mert még szemtelen is vagy, te lókötő!
– Apaaa, neee… – elnyúló kiabálás és nevetés, végül egy hatalmas csobbanás a nagy medencébe.
Mindkét fiú tocsogott a víztől, de nem volt semmi baj, mert a 3 muskétás kéz a kézben élvezték a csodát, amit minden nap átéltek együtt, egy cseppnyi boldogság minden pillanat amit egymással tölthetnek ebben a rövid életben.
Ki kell hát használnod Neked is kedves olvasó: hagyd hogy a boldogság átjárjon, ha éppen ott kopogtat az ajtódon. Kérlek ne csukd be előtte és ne zárd ki, mégha ő maga lépett is ki rajta. Mert bármennyire is nem hiszel benne, a szerelem és a szeretet a legerősebb dolog az Univerzumban.